Elemző: A cseh-szlovák-osztrák együttműködési fórum konkurencia lehet Visegrádnak

Függetlenül attól, hogy milyen irányban fejlődik, és milyen lesz a végső formája az új keletű cseh-szlovák-osztrák együttműködésnek, a "slavkovi háromszögnek", amelyet a dél-morvaországi Slavkovban január végén hívott életre a három ország miniszterelnöke, léte fejfájást okozhat a visegrádi csoportnak, írta friss elemzésében a tekintélyes varsói Lengyel Külügyi Intézet szakértője, de azt sem zárta ki, hogy Magyarország végül csatlakozik az együttműködéshez.

Az szerző, Dariusz Kalan elemző szerint az új fórum lehet egy, az infrastrukturális és energetikai kapcsolatok javításán fáradozó lokális platform, az Európai Unióban a baloldali gazdasági doktrína érvényesítésére törekvő projekt vagy akár egy oroszbarát "élcsapat" is. A meghirdetett akcióterv, benne az Európai Tanács ülései előtti konzultációkkal, olyan széles körű, hogy a V4-es együttműködés megkettőződésének is tekinthető - vélekedik. A slavkovi barokk palotában január 29-én aláírt nyilatkozatban szó van infrastrukturális, közlekedési, energiabiztonsági kérdésekről, ifjúsági foglalkoztatásról, határokon átnyúló kapcsolatokról, az európai integráció társadalmi dimenziójáról és az EU szomszédsági kapcsolatairól. Az aláírók elhatározták, hogy évente találkozni fognak, a következő csúcsot Szlovákiában tartják. A munkát egy háromoldalú, valószínűleg külügyminiszter-helyettesi szintű munkacsoport hangolja össze.

A háromoldalú együttműködés cseh-osztrák közeledéssel kezdődött, amelynek jelképes nyitánya Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök 2014. júniusi bécsi látogatása volt. Ezt Werner Faymann osztrák kancellár egy hónappal később viszonozta Prágában. Tárgyalásaikat a két ország magas rangú illetékeseinek egész sor tárgyalása követte. 2014 második felében Sobotka többször találkozott Robert Fico szlovák miniszterelnökkel is. Éppen a cseh fél ajánlotta Szlovákiának, hogy csatlakozzon a fórumhoz. A slavkovi nyilatkozat kidolgozója Petr Drulák cseh külügyminiszter-helyettes, a prágai IIR elemzőközpont volt igazgatója, aki régóta "új nyitást" szorgalmaz a Csehország déli szomszédaival fennálló viszonyban. A cseh-osztrák együttműködésre vonatkozó víziója jóval becsvágyóbb volt, mint ami végül az aláírt nyilatkozatban megfogalmazódott. Elképzelése szerint a szorosabb cseh-osztrák együttműködés ösztönzést adhatna a szövetség más országokra - nemcsak Szlovákiára, hanem Szlovéniára és Horvátországra - való kiterjesztésére is. Ezáltal növelni lehetne Prága befolyását a Nyugat-Balkánon, amit geopolitikai, történelmi, kereskedelmi és társadalmi okokból a cseh külpolitika prioritásként kezel.

A Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) átvette a politikailag független Drulák kezdeményezését, bár nem feltétlenül a nagy regionális front létrehozására vonatkozó elgondolást részesíti előnyben, hanem olyan, saját külpolitikai stratégiát keres, amellyel megkülönböztethetné magát jobbközép elődeitől. A cseh konzervatívok kudarcba fulladt kezdeményezése helyett, hogy euroszkeptikus alapon szövetséget hozzanak létre Nagy-Britanniával az EU-ban, a cseh szociáldemokraták uniós párttársaikkal együttműködve a szociális reformok megvalósítása mellett köteleznék el magukat. Prágának lényegbevágó az energetikai és infrastrukturális kapcsolatok javítása Béccsel és Pozsonnyal. A Prága és Bécs közötti 300 kilométeres távolság megtétele gépkocsin csaknem 5 óra, mert nincs közvetlen autópálya a két főváros között. Szlovákia Közép- és Dél-Morvaország meg a szomszédos szlovák régiók között szeretne autópálya-összeköttetést teremteni. A cseheknek fontos az is, hogy hozzáférést kapjanak az ausztriai Baumgarten gáztárolójához, aminek köszönhetően nemcsak saját energiabiztonságuk növekedne, hanem a Nyugatnak is eladhatnának gázt. A Lanzhot és Baumgarten közötti interkonnektor építése azonban, melynek megnyitását 2017-re tervezték, késedelmet szenved.

A cseh-osztrák közeledésben az osztrák fél fogadókészsége okozott meglepetést. A két ország kapcsolatai a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben inkább hűvösek voltak. Problémát okoztak többek között a csehországi "megélhetési bevándorlók", a Benes-dekrétumokból eredő történelmi ellentétek, valamint az osztrák határtól néhány tucat kilométerre épülő temelíni atomerőmű. Ausztria a szocialista kormányok alatt következetesen folytatta a "hídépítés" politikáját az EU és Oroszország között. Elkötelezte magát az Ukrajnát elkerülő orosz gázvezeték építése mellett, halogatta az oroszellenes szankciók bevezetését, és néhány gesztust is tett Putyinnak. A leglátványosabb ezek közül az orosz elnök 2014. júniusi bécsi munkalátogatása volt, amelynek során aláírták a Déli Áramlat ausztriai szakaszának megépítésére vonatkozó szerződést. Bécs potenciális szövetségeseknek tekintette az EU-n belül Csehországot és Szlovákiát, amelyek szintén vonakodtak a Moszkva elleni szankcióktól. És bár egy szankcióellenes koalícióról az EU-n belül korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnök is beszélt, az ideológiai különbségek meg az osztrák cégeket és bankokat sújtó restriktív magyar gazdaságpolitika miatt a magyar miniszterelnök részvétele a megállapodásban Faymann számára inkább nem kívánatos - vélte az elemző. Rövid távon ez tovább mélyíti Budapest elszigeteltségét a nemzetközi színtéren, hosszabb távon viszont nem zárható ki, hogy Magyarország nem hivatalosan csatlakozik az együttműködéshez - tette hozzá.

Bár az aláírók hangoztatták, hogy a slavkovi háromszög nem képez konkurenciát a visegrádi csoporttal szemben, létrejötte fejfájást okozhat a V4-nek. Lengyelországnak nem kellene alábecsülnie az új kezdeményezést, mert a párbeszéd elmélyítése Ausztriával a térség összes országának hasznos lehet - zárta elemzését a varsói intézet.