Elkészült az országos sasleltár

A sasszinkronnak is nevezett eseményen a megfigyelt területek számának és területének növekedése folytán idén kapták lencsevégre a legtöbb sast.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve január 16−18. között tizenkettedszer szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Az egyidejű megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett kezdeményezésen rekordszámú, 394 felmérő vett részt országszerte.

Idén növekedett a megfigyelt területek száma és területe is. Kiterjedtek az ország legjelentősebb ismert sas-telelőhelyeire, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és egyedszámukról. A felmérők 2 ezer 757 db 2,5 x 2,5 kilométeres, és 513 db 10 x 10 km-es UTM-négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemeit") érintettek, ami összesen 17 ezer 231 négyzetkilométer.

Fekete sas. (Fotó: AFP)

Fekete sas. (Fotó: AFP)



A 12. országos sasszinkron keretében 702–735 rétisast, 272–280 parlagi sast, 5 fekete sast és 4 szirti sast észleltek. Így a nagy lefedettségnek köszönhetően a legtöbb sas is idén került lencsevégre, bár "sűrűségük" nem változott az átnézett területeken. Az utóbbi évek átlagának megfelelően átlagosan 4 rétisas és 1,5 parlagi sas telel 100 négyzetkilométerenként hazánkban.

A leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj az egerészölyv volt 5762 példánnyal. Kékes rétihéjából 722, vörös vércséből 882, karvalyból 263, gatyás ölyvből 300, kerecsensólyomból 45, vándorsólyomból 42, kis sólyomból pedig 63 egyedet láttak. A rejtett életmódú héjából mindössze 28, a ritka pusztai ölyvből pedig 3 példány került látótérbe. A vonuló, de az utóbbi években egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 55 egyedet figyeltek meg.

Héja (Accipiter gentilis) a Magyar Solymász Egyesület idényzáró mezőberényi vadászatán. A kulturális kormányzat 2011 tavaszán a magyar solymászatot is felterjesztette az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) szellemi kulturális örökség listájára. (MTI-fotó: Kovács Attila)

Héja (Accipiter gentilis) a Magyar Solymász Egyesület idényzáró mezőberényi vadászatán 2012-ben. (MTI-fotó: Kovács Attila)



Az országos sasleltár nem titkolt célja, hogy a sasállományok felmérése mellett az illegális ragadozómadár-mérgezések felderítését, hatásuk monitorozását és visszaszorítását is elősegítse. Hazánk sajnos élenjáró a régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, az ilyen esetek visszaszorítása a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással jelenleg is folyik az MME koordinálásban a Sasbarát Magyarországért LIFE+ program.