A Hubble ismét lefotózta a Teremtés oszlopait

A Hubble-űrteleszkóp számos lélegzetelállító fotót készített már az univerzumról, egyikük azonban mindig kitűnt közülük: a Sas-ködben található Teremtés oszlopai.

1995-ben készült ikonikus fotója soha nem látott részleteket tárt fel az óriási oszlopokról, most pedig a 25. évét orbitális pályán megkezdő készülék még élesebb, még csodálatosabb felvételt készített a képződményekről.

Új fotó a Teremtés oszlopairól. (Fotó: NASA, ESA/Hubble/ The Hubble Heritage Team)

Új fotó a Teremtés oszlopairól. (Fotó: NASA, ESA/Hubble/ The Hubble Heritage Team)



 A felvétel nagy felbontásban

A gáz és por három lenyűgöző tornya a Sas-köd - vagy más néven Messier 16 - részét képezi. Bár az ilyen képződmények nem szokatlanok a csillagkeletkezési régiókban, a Messier 16 struktúrái eddig a legfotogénebbek. A Hubble 1995-ös felvétele olyan népszerű, hogy számos filmben és televíziós műsorban, pólókon és párnákon, sőt még bélyegeken is feltűnt.

Szemét ismét a népszerű oszlopok felé fordította, és a 2009-ben installált 3-as nagy látószögű kamerájával lencsevégre kapta a gázfelhők többszínű izzását, a sötét kozmikus por szellemszerű rostjait meg a rozsda színezte elefántormányokat. Ezenkívül egy bónuszképet is lőtt infravörös fénytartományban. A poron és gázon áthatoló infravörös fény az oszlopok jóval szokatlanabb képét tárja az érdeklődő elé: csillagokkal meghintett háttér előtt kirajzolódó, leheletszerű sziluettekké formálja őket. Eme fotón magukban az oszlopokban láthatóak a formálódó újszülött csillagok, amelyek látható fényű tartományban egyébiránt rejtőzködnek.

Új infravörös fotó a Teremtés oszlopairól. (Fotó: NASA, ESA/Hubble/the Hubble Heritage Team)

Új infravörös fotó a Teremtés oszlopairól. (Fotó: NASA, ESA/Hubble/the Hubble Heritage Team)



A felvétel nagy felbontásban

Bár az eredeti fotó a Teremtés oszlopai nevet kapta, az új felvétel arról árulkodik, hogy a képződmények egyben a pusztítás oszlopai is. A bennük lévő port és gázt a belsejükben keletkező csillagok intenzív sugárzása perzseli, a közeli, hatalmas csillagokból származó erős szelek pedig erodálják. A látható fénytartományú fotón az oszlopok sűrű szélei körül észlelhető kékes homály a fényes fiatal csillagok hevítette és elillanni készülő anyag.

Az új fotókkal egyben élesebb kontraszt állítható a fotók között és jobb információk szerezhetőek be a régióról. A csillagászok tanulmányozhatják, hogyan változik az oszlopok fizikai struktúrája az idők folyamán. Az infravörös kép feltárja, az oszlopok létezésének oka, hogy legvégük nagyon sűrű, és "árnyékba borítják" az alattuk lévő gázt, ezzel hosszú, oszlopszerű struktúrákat hoznak létre. Az oszlopok között lévő gázt azóta már régen elfújták a közeli csillaghalmazból származó szelek.

A Teremtés oszlopai 2015-ben és 1995-ben. (Fotó: WFC3: NASA, ESA/Hubble/ the Hubble Heritage Team;  WFPC2:  NASA, ESA/Hubble, STScI, J. Hester és P. Scowen (Arizona Állami Egyetem)

A Teremtés oszlopai 2015-ben és 1995-ben. (Fotó: WFC3: NASA, ESA/Hubble/ the Hubble Heritage Team; WFPC2: NASA, ESA/Hubble, STScI, J. Hester és P. Scowen (Arizona Állami Egyetem)



A felvétel nagy felbontásban

A bal oldali oszlop felső szélénél egy gáznemű töredék felhevült, és a struktúrától elfelé lebeg, ezzel hangsúlyozva a csillagkeletkezési régiók heves természetét. Ezek a masszív csillagok talán lassan elpusztítják az oszlopokat, mindenesetre ők az okai annak is, hogy a Hubble egyáltalán látja a képződményeket, ugyanis elegendő ultraibolya fényt sugároznak a régió megvilágításához, valamint az oxigén-, hidrogén- és kénfelhők felizzásához.

Bár ehhez hasonló struktúrák univerzumszerte megtalálhatóak, a Teremtés oszlopai - 6500 fényévnyi távolságból - a legizgalmasabb példát szolgáltatják, és azt is bizonyítják, hogy a 25 éves Hubble még ma is kitűnően funkcionál.

A fotót az Amerikai Csillagászati Társaság 225. ülésén, hétfőn mutatták be.