Európai bírósági ítéletek magyar ügyekben

A luxembourgi testület egy vidékfejlesztési támogatással, valamint egy áfafizetési kötelezettséggel kapcsolatos magyar vonatkozású ügyben döntött.

A Szatmári Malom ügyében hozott ítélet értelmében a malomüzem általános teljesítményét javító, régi malmok bezárásával és egy új malom kapacitásbővítés nélküli létrehozásával járó beruházás részesülhet uniós vidékfejlesztési támogatásban. A jogi probléma abból keletkezett, hogy a Szatmári Malom Kft. három malomüzeme bezárását és azok kapacitásának összevonásával Veszprém-Kádártán egy új malom felépítését tervezte, amihez vidékfejlesztési támogatást kívánt igénybe venni. A magyar hatóságok azonban a kérelmet elutasították, mert álláspontjuk szerint az új megvalósítási helyen új beruházási tevékenység ezen a jogcímen nem támogatható, kizárólag a meglévő malmok korszerűsítésére lenne igényelhető támogatás. A vállalkozás bírósági úton támadta meg a hatósági határozatot. Ítéletében az uniós igazságszolgáltatási fórum megállapította: az, amikor egy vagy több malomüzemet bezárnak olyan céllal, hogy helyükbe a meglévő kapacitás bővítése nélkül új malomüzem lépjen, a már meglévő malmok korszerűsítéséhez hasonló helyzetnek tekinthető. Ennélfogva a vállalkozás nem zárható ki a vidékfejlesztési támogatásból.

Másik ítéletében a bíróság pontosította a meghiúsult kereskedelmi ügyletek esetén az eladót terhelő áfafizetési kötelezettség tartalmát. Az úgynevezett Almos-ügyben kimondta: a hozzáadottérték-adóról szóló uniós irányelv értelmében elállás, a teljesítés meghiúsulása, teljes vagy részleges nem fizetés, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény esetén az eladó által fizetendő adó alapját megfelelő mértékben csökkenteni kell. Az irányelv eközben megengedi, hogy a tagállamok teljes vagy részleges nem fizetés esetén eltérjenek ettől a szabálytól. Az ügyben a jogvita háttere az volt, hogy egy mezőgazdasági termékek kereskedelmével foglalkozó vállalkozás egy biodízelt előállító cégnek repcét adott el, a vevőnek le is szállította, a vevő azonban nem fizette ki a repce vételárát, ami miatt a felek között létrejött adásvételi szerződést felbontották, így a repce tulajdonosa az agárkereskedelmi vállalkozás maradt. Az eladónak a termékértékesítéssel áfafizetési kötelezettsége keletkezett, azonban a tranzakció meghiúsulása miatt adó-visszaigényléssel élt, mivel az áfát a nem fizetés miatt nem tudta áthárítani a vevőre. Az adóhatóság szerint az áfafizetési kötelezettség fennáll, mivel a termékértékesítés megvalósult, és az adásvételi szerződés felbontása az eredeti tranzakciótól független, új ügyletnek minősül.

Az Európai Bíróság megállapította: nem fizetés esetén az uniós irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy eltekintsenek az adóalap csökkentésétől, ugyanis a vevő továbbra is kötelezhető lehet a tartozás megfizetésére, vagyis az adóalany hozzájuthat a vételárhoz. Ezzel párhuzamosan az egyéb eseteket - az elállást, a teljesítés meghiúsulását, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedményt - illetően a magyar szabályozásnak figyelembe kell vennie azt, ha az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg. Ennek vizsgálata az ügyben eljáró nemzeti bíróság feladata.