Nyilatkozatban üdvözölte a magyarországi holokauszt-emlékév megrendezését Koszorús Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) elnöke, rámutatva, hogy az eseménysorozat hozzájárul a korabeli Magyarország jobb megértéséhez.
"Figyelembe véve a holokauszt katasztrófájának mértékét, nagy gondot kell fordítani az olyan cselekedetek elkerülésére, amelyek nem szolgálnak más célt, mint a régi sebek felnyitását és a viták szükségtelen elmélyítését" - írta a Magyarország hitleri megszállásának 70. évfordulóján kiadott állásfoglalásban az AMSZ elnöke.
Hangsúlyozta: ügyelni kell arra is, hogy az időszak minden aspektusát objektív módon vitassák meg, és hogy a történelmet ne használják ki politikai célokra. Az AMSZ szerint nem tolerálhatók az 1944. március 19-i tragédiának - a hitleri megszállásnak -, az 550 ezer magyar zsidó ezt követő deportálásának és meggyilkolásának, valamint a magyar hatóságok szerepének tisztára mosására irányuló kísérletek.
Az AMSZ közleménye idézi Joseph Rothschild történésznek (a Columbia Egyetem Közép-Európa-szakértőjének) véleményét, miszerint a megszállás előtti Magyarországon a parlamenti vita erőteljes volt, az ellenzéki pártok és a szakszervezetek működtek, és a sajtó is élénk volt, igaz, Németország nyílt bírálata tabunak számított. A polgári szabadságjogok fennmaradtak. Menekülő lengyelek és szövetséges hadifoglyok kaptak menedéket, és a zsidók, "noha gazdasági és társadalmi zaklatás célpontjai voltak, védve voltak a megsemmisüléstől".
"Végül az elkeseredett Hitler 1944. március közepén megszállta Magyarországot és kikényszerítette a késlekedő és békekereső konzervatív kormánynak egy németbaráttal való lecserélését, amely még mindig nem volt totálisan radikális jobboldali" - írta az AMSZ-állásfoglalás szerint Rothschild.
Az AMSZ szerint a megfelelő kormányzati előkészületek hiánya, a vezérkar több tisztjének és a kulcsfontosságú pozíciókat betöltő vezető tisztségviselőknek németbarát hajlama, valamint a bolsevizmustól való félelem, tragikus módon, olyan tényezők voltak, amelyek kizártak minden, a német invázióval szembeni katonai ellenállást.
Az AMSZ hangsúlyozza: az események elemzésekor fontos felidézni a zsidóellenes törvényeket, Kamenyec-Poldolszkijt (amit Keresztes-Fischer belügyminiszter leállíttatott), az újvidéki razziát, a "hideg napokat" (amelyek elkövetőit a Kállay-kormány bíróság elé állíttatta) és a munkaszolgálatosokat (akiknek sorsán enyhítve Nagy-Baczoni Vilmos védelmi miniszter 1965-ben kiérdemelte a világ igazainak járó elismerést)
"Ugyanilyen fontos megvizsgálni azt, hogy miért maradt életben mintegy 800 ezer zsidó Magyarországon 1944-ben, a megszállás előtt" - írta Koszorús Ferenc. Rámutatott, hogy a fasiszták, nácik és németbarát elemek üdvözölték a német megszállást, elárulva ezzel Magyarországot, a magyar érdekeket, de meg kell vizsgálni azt is, hogy hogyan és miért akadályozták őket mindaddig, amíg Magyarország képes volt fenntartani függetlenségének látszatát.
Az AMSZ állásfoglalása hangsúlyozta, hogy mind a német, mind a magyar szerepet el kell ismerni a több százezer zsidónak a náci német megszállás eredményeképpen végrehajtott elpusztításban (ahogyan azt Kőrösi Csaba magyar ENSZ-nagykövet nemrégiben megtette). Azt tanítani kell, nemcsak a pontosság, hanem annak kedvéért is, hogy hasonló tragédiák megismétlődése megakadályozható legyen.
Az AMSZ szerint nem szabad elfelejteni, tagadni vagy minimalizálni az olyan nem zsidó magyaroknak a mentési kísérleteit sem, mint az idősebb Koszorús Ferenc ezredesé volt, aki csapataival 1944 júliusában beavatkozott a budapesti zsidók deportálásának megakadályozása érdekében. Az ilyen erőfeszítéseket ugyancsak tanítani kell a történelmi pontosság kedvéért és hogy példaként szolgáljanak a jövő nemzedékeinek.
