Földrengés nyomán alakulhatott ki a torinói lepel lenyomata

Olasz kutatók szerint egy Kr. u. 33-ban Jeruzsálemet megrázó földrengés állhat a Jézus halotti leplének tartott torinói leplen lévő lenyomat kialakulása mögött.

A Torinói Műszaki Egyetem kutatócsoportja Alberto Carpinteri vezetésével mechanikai és kémiai kísérletek nyomán állt elő azzal a feltételezéssel, hogy a Jeruzsálem jelenlegi óvárosának területén pusztított, a Richter-skála szerinti 8,2 erősségű földrengés okozta neutronsugárzás idézte elő a leplen a jellegzetes lenyomatot, és ez vezette félre a kutatókat 1988-ban, amikor szénizotópos kormeghatározással 1260 körülire tették a lepel származásának időpontját. Tanulmányukat a Meccanica szakfolyóiratban tették közzé.

A torinói leplet nagy érdeklődés övezi azóta, hogy 1898-ban Secondo Pia torinói ügyvéd, amatőr fotográfus elkészítette róla az első fotókat. Azóta próbálták a szakemberek kideríteni, hogy valóban a Názáreti Jézus halotti leple-e, mely korból származik és hogyan keletkezhetett a férfitesthez hasonló lenyomat rajta. Az 1988-ban elvégzett szénizotópos kormeghatározás nyomán svájci, brit és amerikai kutatók egymástól függetlenül arra az eredményre jutottak, hogy a lepel a középkorból, feltehetően az 1260 és 1390 közötti időszakból származik.

2000. augusztus 12-én készült felvétel a katolikus egyház ereklyéjéről, atorinói Halotti Lepelről a torinói dómban. (MTI-fotó/AP Photo/Antonio Calanni)

2000. augusztus 12-én készült felvétel a katolikus egyház ereklyéjéről, a torinói halotti lepelről a torinói dómban. (MTI-fotó/AP Photo/Antonio Calanni)



A 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata látható, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán. Más vizsgálatok szerint a lepel jóval idősebb lehet és a szénizotópos kormeghatározás hibás, mondván, a neutronsugárzás és annak kölcsönhatása más atomokkal új szénizotópokat hoz létre. Ennek a neutronsugárzásnak az eredetére eddig senki nem talált magyarázatot.

Carpinteri kutatócsoportja szerint a neutronkibocsátás forrásai azok a lökéshullámok, amelyek a földrengések alatt a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkeznek. Feltételezésüket az úgynevezett piezonukleáris effektus kutatása nyomán kapott eredményeikre alapozták. (Ezt úgy szimulálták, hogy nagyon törékeny kőzetet zúztak össze.) Ebben a folyamatban gammakibocsátás nélkül keletkeznek neutronok.

A szakemberek szerint a Kr. u. 33-ban - nagyjából abban az időben, amikor Jézus élt - pusztított, Richter-skála szerint 8,2 erősségű földrengés elég erős lehetett, hogy a neutronkibocsátás kölcsönhatásba lépjen a nitrogénatommal, elindítva egy olyan kémiai reakciót, amely a jellegzetes képet alkotta. Másrészt ez a kölcsönhatás okozhatta azt is, hogy a lenszálakon a 14-es szénizotóp emelkedett szintjét találták meg az 1988-as vizsgálatokon.

"Úgy hisszük, lehetséges, hogy a földrengések által fellépő neutronsugárzás idézhette elő a kép kialakulását a lepel lenrostjain, és ez okozhatta a rossz szénizotópos kormeghatározást is" - idézte Carpinteri közleményét a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő hírportál.