Amerikai kutatók szerint, az egerek hipotalamusza mélyén rejlő sejtek segítenek eldönteni, harcoljanak vagy párosodjanak
Az egereknél a szex és erőszak összefonódik. A hímek agyának mélyén lévő sejtek apró csoportja határozza meg, harcoljanak-e vagy párosodjanak. A kutatóknak jó oka van azt hinni, hogy az emberek hasonló áramkörrel rendelkeznek.
A Nature-ben publikált tanulmány azt mutatja, amikor ezen idegsejteket lecsendesítik, az egerek nem foglalkoznak azon hímekkel, amelyeket máskülönben megtámadnánk. Amikor a sejtek aktiválódnak, az állatok az élettelen tárgyakat és a nőstényeket is megtámadják, melyeknek udvarolniuk kellene.
A sejtek a hipotalamusz azon területén rejlenek, mely ismert kapcsolatban áll az erőszakos viselkedéssel. A közelében alkalmazott elektromos ütés a macskákat és patkányokat erőszakossá tette, ám az évtizedekkel ezelőtt elvégzett neurofiziológiai kísérletek túl nagy területet stimuláltak ahhoz, hogy azonosítani lehessen azokat a speciális agyi áramköröket és egyes idegsejtekről, melyek szerepet játszanak az agresszióban.
Most a kutatók olyan egereket vizsgáltak, melyeket úgy tenyésztettek, hogy szervezetükből bizonyos gének hiányozzanak. Kiderült, az állatok némelyike sokkal agresszívabban viselkedik, mint a normál egerek. „Nem tudjuk pontosan, az agy mely része tévedt le az útról ezen egerekben. Következtetésképpen, igen nehéz magyarázatot találni a viselkedésre” – mondja Dayu Lin, amerikai ideggyógyász és a vizsgálat vezető szerzője, aki David Andersonnal kutatja egereknél az agressziót.
A macskákkal és patkányokkal ellentétben, a hím egerek hipotalamuszának elektromossággal történő ingerlése nem váltott ki harciasabb viselkedést. Ahhoz, hogy megismerjék, mely más területek lehetnek még kapcsolatban az erőszakos viselkedéssel, Lin és Anderson csapata hím egereket más, behatoló hímekkel és nőstényekkel hozott össze. Ezt követően megvizsgálták azon agyi területeket, melyek a találkozás során aktiválódtak. Mindezt úgy, hogy az agysejteket fluoreszkáló címkékkel látták el, így meg tudták különböztetni az aktív neuronokat. Meglepő módon, a harcok során – és párosodás alatt is – az úgynevezett ventromediális hipotalamusz (VMH) régiójában lévő idegsejtek aktiválódtak.
A csapat ezért olyan elektródákat ültetett a hím egerekbe, melyek képesek voltak az agy ezen területén lévő egyes sejtek mérésére, majd megfigyelték, mi történik, amikor az egerek harcolnak, vagy párosodnak. A neuronok nagy része kifejezetten vagy szex vagy az erőszakos harc alatt sült ki, ám egy maréknyi ezen látszólag ellentmondó viselkedések mindegyike alatt kisült. A kutatók ezt követően a régió idegsejtjeit megfertőzték egy vírussal, mely olyan gént helyezett el, amely a kék fényre reagálóvá tette őket. Ezt a technikát nevezik optogenetikának. Az egerek agyába optikai szálat ültetve, a kutatók utasításra tudták aktiválni ezeket az idegsejteket.
Amint így tettek, a hím egerek azonnal megtámadták a behatoló hímeket. Az agresszióközpontban lévő neuronok aktiválása szintén támadást váltott ki a kasztrált hímek ellen, melyeket általában figyelmen kívül hagynának. Emellett megtámadták az elaltatott állatokat, sőt még egy felfújt, laboratóriumi kesztyűt is. A neuronok bekapcsolása a hímeket arra késztette, hogy a nőstényeket is megtámadják, ám csak egy pontig.
Amikor a hímek először találkoztak a nősténnyel, a neuronok aktiválása támadó módba kapcsolta őket. Azonban, amikor már a párosodás zajlott, a kutatók nem tudták rávenni az egeret a támadásra. „Olyan, mintha a saját kis világában lenne, semmi másra nem hallgat” – mondja Lin. Azonban amikor a párosodás után aktiválták az agressziós áramkört, az gyors támadást váltott ki a nőstény ellen. Az agressziós központ lecsendesítése szintén meggátolta az erőszakos kitöréseket. Azon állatok, melyek ezekben a sejtekben az őket lecsendesítő gént hordozták, nem támadták meg a behatoló hímeket, bár szexuális étvágyuk megmaradt.
Lin és Anderson azt feltételezi, hogy a szexben és erőszakban résztvevő agyi áramkörök összefonódása segíthet az egereknek megfelelően reagálni a behatolóra, legyen az hím vagy nőstény. A szex közben aktiválódó neuronok a szakemberek szerint elnyomják az ösztönt, hogy a hímek kirohanást intézzenek egy ismeretlen nősténnyel szemben.
Newton Canteras, brazil kutató szerint, talán ugyanezen áramkörök megvannak az emberben is. A mélyagyi elektromos stimuláció a VMH-t olyan védekező viselkedéssel kapcsolta össze, mint pánikrohamok. A régió valószínűleg szerepet játszik az agresszióban is – magyarázza. Anderson szerint is van ok azt hinni, hogy mindez az emberre is érvényes lehet. „A hipotalamusz az agy egyik legidősebb struktúrája, és az a régió, mely a majmoknál az agresszióhoz köthető.”