Csend van. Egy szó sem hallatszik. A filmekben ilyenkor tücskök ciripelnek, jelezve, hogy más zaj nincs is. Fülsüketítő ez a csend. Visszaemlékezve, hasonló helyzetben akkora zajt sikerült csapnia a baloldali sajtónak, Európa zöldjeinek és jogvédőinek, hogy az egész unió beleremegett. Legalábbis ők így szeretnek emlékezni erre.

Angela Markel német kancellár nemrégiben a fogalom definiálását, illetve pontosítását kezdeményezte.

Pfaff Ferenc nem tartozik az ismert magyar építészek közé, pedig alkotásaiban milliók fordulnak meg nap mint nap: Kolozsvártól Pécsig, Aradtól Miskolcig 28 város "modern városkapuját", vagyis pályaudvarát tervezte. Épületei szépek, elegánsak, ma is jól használhatók, meghatározó elemei a városok arculatának és erős építészeti jelei az egykori magyar államnak és kulturális-építészeti jelenlétnek.

1924-ben is volt előválasztás. A lúzerek akkor is a miniszterelnöki posztért tolakodtak, míg egyvalaki kivárt, és nyert.

Fikció és valóság – Abigél 1945 után

„Csak egyet tévesztettünk, hogy minden parasztot föl nem akasztottunk” (Egy jászsági kommunista, 1951) A magyar gazdatársadalom szétverését, a termelőszövetkezetek erőszakos szervezését sokáig csend övezte. Méghozzá zavart csend. Hiszen világos volt, hogy valami nincs rendben. Ráadásul a szocialista nagyüzem, mint megbukott „modernizációs” képlet rövidre zárt a paraszti világot elmaradottnak képzelő értelmiségi hozzáállással.

A 2020-as évtized – úgy tűnik – rengeteg eldöntendő kérdéssel indul a globális térben, vagy hogy bulvárosabb megfogalmazással éljünk: a történelemben.

Környezetről, vízről klímáról. Áder János és vendége beszélget a fenntartható fejlődés, klímaváltozás, vízválság aktuális kérdéseiről.