Ma két éve, 2019. április 15-én égett ki jelentős részben a párizsi Notre-Dame. A székesegyház nem csak Párizs főtemploma, hanem a nyugati civilizáció egyik jelképe is, ezért mind a pusztulást, mind az újjáépítést óriási figyelem, felajánlások és szimbolikus lépések kísérik. A tűzvész utáni hónapokban vita bontakozott ki az újjáépítés formájáról, vagyis, hogy megjelenjenek-e kortárs kiegészítések, szerkezetek az épületen. A kezdetben ezt lelkesen támogató Macron elnök valószínűleg a közvélemény hatására meghátrált: a templom szinte az utolsó szögig a katasztrófa előtti állapotában épül vissza.

Az embert megfélemlítik, megélhetése és puszta léte kerül veszélybe, ha nyíltan ki meri mondani, amit gondol. Bár nagyon hasonlít rá, nem a LIBE bizottság valamelyik hazánkat minden alap nélkül elmarasztaló jelentéséből idéztem. Ez ugyanis – a LIBE koholmányokkal ellentétben- a valóság. Petry Zsoltot, a német Hertha fociklub magyar kapusedzőjét azért rúgták ki, mert azt merte mondani, hogy nem ért egyet az esztelen bevándorlással. De kifejtette egyet nem értését az egyneműek házasságáról is. Ez, vagyis a véleményszabadság, az európai demokrácia fellegvárában, Németországban azonban tilos, már ha az ellenkezik a fősodratú liberális nézetekkel. Brüsszel, a Soros-birodalom, Vera Jourova mélyen hallgat. Mert a jogállamisággal csak nálunk lehet gond.

Hogyan sodródtunk a második világháború felé? Hogyan került vissza a Délvidék és milyen árat kértek ezért? Volt-e értelme egy olyan nemzettel barátsági szerződést kötni, amely utoljára a középkorban volt szövetségesünk, s azóta inkább esküdt ellenség?

A szélsőbaloldali Heinrich Böll Alapítvány ösztöndíjasa Mohamed Amjahid rendszerszíntű rasszizmusról ír Németországban.

Mármint helló 1920-as évek! Akkor a spanyolnátha után a nagyvárosokban indult a zabolázatlan züllés és sokan érezték úgy, hogy a globalizáció nyertesei. Aztán jött a világgazdasági válság.

Környezetről, vízről klímáról. Áder János és vendége beszélget a fenntartható fejlődés, klímaváltozás, vízválság aktuális kérdéseiről.

A valóság az, hogy a világ egyetlen sikeres hatalmának gazdasági, katonai vagy politikai döntését sem lehet morális vagy büszkeségi szempontból vizsgálni. Ez egész egyszerűen értetlenség.

Láthatatlan munka – feladatok, amiket csak az elmaradásuk vagy az áruk tesz láthatóvá